Így kezdődött

Divattervező helyett cukrász lettem, amit legalább annyira megszerettem, mint a gyermekkori álmomat. A legjobb helyeken dolgozhattam, sokat utaztam, sztázsoltam Japánban, nemzetközi versenyre készültem, belekóstoltam a vállalkozásba, tele voltam lelkesedéssel, sőt, feketelőporos lövészetre is el kezdtem járni, de aztán minden megváltozott.

Az endometriózis – egy betegség, amelyet korábban csak sejtettem –  teljesen felborított mindent. Egyre több fájdalom, egyre kevesebb energia… végül a diagnózis: 4-es stádiumú endometriózis. Fél évig szinte ki sem tudtam kelni az ágyból a mindennapos, lehetetlen görcsök miatt. Az a mozgalmas, alkotó élet, energia, amit annyira szerettem, teljesen elérhetetlenné vált.

Bár többször átfutott a fejemen, nem akartam feladni. Egyszerű dolgokkal kezdtem, apró lépésekkel, változtattam a táplálkozásomon, ami eleinte teljes kudarc lett, többet ártott, mint használt. Aztán jött a sport. A napi egyetlen kitűzött cél a mozgás volt. Eleinte minden másnap, aztán heti öt alkalommal, de mozogni, mozogni, még ha fáj is (szörnyű volt). Ezzel építettem az akaraterőmet. Mellette nagyon fontos volt, hogy a legbelsőbb Esztivel is foglalkozzak, hiszem, hogy a test jelzéseit komolyan kell venni. Hellinger terápia, mantrák, Asztro-Pszicho-Lingvisztika, természetgyógyász, és az egyik legkiválóbb endo specialista doktor úr, tökéletes nyugalma kísért végig ezen az úton. 

Számomra felért a pokollal, hogy a talán már túl aktív életem hirtelen a nullával lett egyenlő. Azt hiszem ezt volt a legnehezebb megemészteni. Ki kellett rángatnom belőle magamat mert tudtam, ha úgy maradok, annak jó vége nem lesz. Mivel minden pénzem elfogyott, és haza is kellett költöznöm, a szüleim megjavíttatták a régi varrógépemet, és elkezdtem kis szütyőket, tárolókat készíteni. Ezek a kis kézimunkák segítettek elterelni a figyelmemet a fájdalomról és visszahozni valamit abból a boldogságból, amit az alkotás jelentett. Az apró szütyőkből aztán vászonzsákok lettek, majd táskák. De tudtam, hogy ha csak ezt csinálom, akkor egy leszek a sok közül. Valami többre, valami egyedire vágytam.

Ekkor jött a fa. A fa, amely ma az Eslo táskák védjegye. Az ötletem az volt, hogy kombináljam a puha, természetes szöveteket a tömör fa letisztult szépségével. Apukám ács-asztalos. Mindenhol fa vett körbe, gyönyörű, restaurált bútorok, és a természet. Apukámmal sokat beszélgettem erről az elképzelésről, és végül megkezdődött a kísérletezés. Az első táskák megszülése izgalmas és kihívásokkal teli időszak volt. Kevés pénzállománnyal, de annál több lelkesedéssel indultam új útra. 50 ezer forintot kaptam kölcsön a szüleimtől, ebből indítottam el a márkámat.

A természet mindig közel állt hozzám. A fa és szövet kombinációja nemcsak esztétikailag volt fontos, hanem a természetesség iránti elhivatottságomat is kifejezte. Hiszek abban, hogy amit készítünk és viselünk, az összhangban lehet a természettel. Ezért használok csak olyan anyagokat, amelyek fenntarthatóak és környezetbarátok. Minden egyes darabban benne van ez az elkötelezettség.

Ez az út nem volt könnyű. Az endometriózis fájdalmai árnyékként kísértek, gyakran meg kellett állnom, hogy a testem regenerálódni tudjon. Voltak napok, hetek, amikor kérdés volt, hogy folytatni tudom-e. De a válasz mindig ugyanaz volt: igen, mert ezt akarom, és nem lehet csak úgy itt a vége.

De az endometriózis nemcsak nehezítette az utamat, hanem sok mindenre meg is tanított. Megtanultam figyelni a testem jelzéseire, és elfogadni, hogy vannak határok. Ma már nem akadályként tekintek a betegségre tünetre, hanem egy útjelzőként. Figyelmeztet, ha túl gyors a tempó, ha túl sokat akarok magamtól. Ilyenkor megállok, visszatekintek, és értékelem, amit eddig elértem.

Az Eslo márka nem csupán táskákról szól. Számomra minden darab egy emlékeztető arra, hogy kellő kitartással, lelkesedéssel és szeretettel bármit életre lehet hívni. Ezek a táskák a természetből merítik az erejüket, és remélem, hogy Te, aki hordjod is érzed ezt a kapcsolatot.

A múltam, a betegség (tudatosan nem szeretem betegségnek hívni) tünet, a családom támogatása és a természet iránti szeretetem mind hozzájárult ahhoz, hogy az Eslo megszülessen. Ez nem csupán egy designer táska márka, hanem az álmom megvalósulása. Köszönöm, hogy velem együtt részese vagy ennek az útnak, és remélem, hogy a táskáim nemcsak külsőleg, hanem belül is megérintenek majd.

Eszti